Szántszándékkal nem írtam a sorozatomban a napi, a kampányban előkerült ügyekről. Mindvégig arra törekedtem, hogy olyan ügyekről legyen szó, amelyek az elmúlt 16 évet reprezentálják, és amelyek a maguk idejében (vagy akár azóta is) meghatározták a közbeszédet.
Az elmúlt kb. három hónapban viszont annyi minden történt, hogy nem tudok elmenni mellettük anélkül, hogy ne foglalnám össze legalább egy kis részüket.
Sulyok Tamás köztársasági elnök január közepén tűzte ki a választás időpontját – az elvileg független köztársasági elnök épp azt a dátumot választotta, amelyet Orbán Viktor már tavaly júliusban a pólóján viselt.
Nem sokkal ezután Lázár János, a Fidesz–KDNP-kormány építési és közlekedési minisztere “belső tartaléknak” nevezte a roma származású magyarokat, és az InterCityk sz*ros mosdójának a takarítását kínálta fel nekik.
Aztán megjelent a Telex átfogó cikke, amelyből kiderült: volt, hogy a gödi Samsung-gyárban több mint százszorosa volt a mérgező anyagok koncentrációja a határértéknek – és erről a kormány tudott, és nem tett semmit. (31. ügy – erről kivételesen azért írtam, mert az akkumultáripari beruházásokról az elejétől kezdve terveztem írni.)
Aztán a radnaimark.hu-n egy megfigyelő kamera képe jelenik meg egy szoba közepén álló ágyról, “Coming soon” felirattal. Ha egyáltalán létezik a felvétel, az a rajta szereplők tudta és beleegyezése nélkül készült – ez jogellenes.
Három orosz ügynök már hetek óta az országban van, megbízatásuk az, hogy segítsék Orbán Viktor hatalomban maradását – ezt március elején tette közzé Panyi Szabolcs. Az információ több európai nemzetbiztonsági forrástól származik, sőt az USA is tudott (és NATO-szövetségesként tájékoztatást küldött) erről. A nemzeti szuverenitására oly kényes Fidesz–KDNP-kormány nem tett semmit a várható választási beavatkozás ellen.
Aztán a magyar hatóságok rajtaütöttek két ukrán pénzszállító autón, amelyek minden engedéllyel rendelkeztek, szabályosan közlekedtek, előre egyeztetett tervek alapján, és a személyzet hét tagját őrizetbe vették, de nem tájékoztatták őket, éjjelre benntartották őket, a bilincsüket akkor sem vették le. (Azóta is sok a tisztázatlan részlet, de a legijesztőbb, hogy az egyik férfinak cukorbetegként szüksége lett volna a gyógyszerére, de nem kapta meg – helyette ismeretlen anyagot injekciós tűvel beadtak neki.)
Ezután pár nappal derítette fel a Telex a facebookos kamuprofil-hálózatot. Egy hasonlóról korábban bebizonyosodott, hogy a Fidesz-közeli Digitális Demokráciafejlesztési Ügynökség irányítja (ez szervezte a DPK-kat és a “háborúellenes gyűléseket”).
Aztán jött március 15., minden idők legnagyobb békemenete, ami valójában a résztvevők számát tekintve töredéke volt a korábbi legnagyobb békemenetnek. És fele- vagy harmadannyian voltak rajta, mint az aznapi tiszás rendezvényen. Itt persze az is megérne egy misét, hogy az állami ünnepélyt összemosta a Fidesz a pártrendezvényével.
Aztán Szijjártó Péterről, a Fidesz–KDNP-kormány külügyminiszteréről derült ki, hogy az orosz kollégájával, Szergej Lavrovval beszélget az EU-s találkozók szüneteiben; vállalja, hogy leszedeti egy orosz oligarcha húgát az uniós szankciós listáról, azaz Oroszország érdekében járt el uniós szinten; vagy épp a segítségét kéri, hogy Oroszország beavatkozzon a szlovák választásokba. Mindezt a nemzeti szuverenitására kényes kormány tagjaként.
Aztán a nyílt erőszak is megjelent a kampányban. Az aHang aktivistáit fekete kabátos izmos férfiak körbevették, később kővel dobták meg, amikor a miniszterelnök országjárásának veszprémi rendezvényének közelében tüntettek. Aztán este Győrben Orbán Viktor elvesztette a fejét, és képtelen vádakat kiabált a tiszásokról.
Közben berobbant a Gundalf-sztori: minden jel szerint a Rogán Antal alá tartozó titkosszolgálatok arra használták fel a gyermekpornográfia felderítésére szolgáló csoportját a Nemzeti Nyomozó Irodának, hogy bedöntsék a Tisza pártot. Közben pedig egy 19 éves, tiszás kötődésű informatikust próbált beszervezni informátornak valaki – feltehetően valamelyik titkosszolgálattól.
Aztán egzisztenciáját kockáztatva színre lépett Szabó Bence. Ő mondta el belülről a Direkt36-nak és a nyilvánosságnak a titkosszolgálati akciót – felsőbb utasításra nem járhattak utána a Tisza elleni művelet bizonyítékainak, és a nyomozók által készített anyagok sem kerülhettek be a hivatalos iratok közé. Szabó Bencének azt is köszönhetjük, hogy az NNI kiberbűnőzés elleni főosztályának kiemelt nyomozójaként több pedofil elkövetőre is rábukkant – Orbán Viktor miniszterelnök szerint viszont egy “balek”.
Aztán Pálinkás Szilveszter beszélt a sajtónak arról, hogy élhetetlen körülmények vannak a katonaság berkein belül (penészes fürdők, szakadó ruházat, saját részre vásárolt felszerelés, a problémákat kezelni nem tudó politikai vezetés…), valamint arról, hogy Orbán Viktor miniszterelnök fia, Orbán Gáspár a származása miatt tanulhatott a több tízmilliós katonai akadémián Angliában, és hogy a csádi missziót annak ellenére tervezgette, hogy úgy számol, hogy a résztvevő katonák fele megsérül vagy meghal.
A Fidesz fő üzenete már évek óta a békepártiság, háborúellenesség, Magyarország kimarad a háborúból, nem akarunk háborút stb. Ehhez képest arra a kérdésre, hogy Magyarország adna-e katonai segítséget az Egyesült Államoknak a Hormuzi-szoros felszabadításában, Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter azt mondta: “ha ő ezt kérné, akkor megfontolnánk”. Négy évvel ezelőtt sokkal kevesebbért szedte ízekre a kormány, a Fidesz és a Fidesz-közeli média az ellenzéki miniszterelnök-jelöltet. Akkor a NATO-tagsággal járó kötelezettségünkkel kapcsolatban merült fel a hipotetikus kérdés – most pedig nem a NATO kapcsán, hanem egy háborút indító vezető, Trump kérése kapcsán. Gulyás Gergely később álhírnek nevezte azokat a cikkeket, amik beszámoltak arról, amit ő maga mondott.
Ezekből az ügyekből egy is elég lenne, hogy évekre meghatározza a közbeszédet. Ellentmondások, hazugságok, támadások – ezt láthattuk a Fidesztől a kampányban. A legmeredekebb talán mégiscsak az, hogy a Fidesz érdekében állami erőforrásokat felhasználva indítottak titkosszolgálati akciót egy ellenzéki párt ellen. A szavazójogunk viszont még megvan. Éljünk vele.