A kórházi fertőzések sajnos normálisak, a világ legjobb intézményeiben is előfordulnak. Ezért semmi titkolnivaló nem lenne bennük. Ehhez képest a kormány mindent megtesz és megtett azért, hogy ne lássuk a valós számokat.
A Direkt36 egy évig nyomozott a kórházi fertőzések után. A kórházi fertőzésekről szóló adatokat a TASZ-nak kellett kiperelnie az államtól, ezeket dolgozta fel az oknyomozó portál 2023-ban, az ő cikksorozatukból származnak az információk.
A kórházi fertőzéseket általában olyan kórokozók okozzák, amelyek ellen nem hatásos az alkoholos fertőtlenítőszer, és az antibiotikumoknak is ellenállnak, így a megelőzésük és a kezelésük is nehéz feladat – előbbire viszont számos tényező pozitívan hat, mégsem a kórházi fertőzések elleni küzdelem határozza meg a közbeszédet.
Ugyanis a kormány és a különböző állami szervek hallgatnak erről. A titkolózás pedig súlyos következményekkel jár. Ha nincsenek pontos adatok, akkor a probléma megoldása, enyhítése sem lehetséges.
Itt nem csak a lakosságról és az országos szintről van szó: az egyes kórházak és a dolgozóik sem kapnak információt arról, hogy hogy állnak a többi intézményhez képest. Nem tudják, ha náluk van a legtöbb fertőzés, vagy ha épp pozitív példaként szolgálhatnának.
De azok az adatok sem elégségesek, amikről legalább az illetékes szervnek, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központnak tudomása van. (Ők gyűjtik az adatokat, amelyek alapján ajánlásokat fogalmaznak meg – ezeket a kórházaknak és a fenntartónak, az államnak kellene teljesíteni.)
Magyarországon végzik az egyik legkevesebb laborvizsgálatot Európában a kórházban töltött napok arányában. Sőt: a kórházak sem jelentenek le minden esetet. Míg egy 2016–17-es európai kutatás szerint évente több mint 78 ezer beteg kap el kórházi fertőzést, addig az NNGYK ezekben az években bő 10 ezer esetet közölt.
Így a valós számok tényleg felderíthetetlenek. Annyit például tudni lehet, hogy 2021-ben 16–21 ezer kórházi fertőzést azonosítottak – és az eseteknek közel a fele halállal végződött.
Az okok közé tartozik, hogy borzasztó kevés ápoló van, akik bizonyára végletekig ki vannak zsigerelve: Magyarországon száz betegre 43,7 ápoló jut. Az EU-s átlag 109,1. Amiatt, hogy egy ápolóra sokkal több beteg jut, a fertőzés kockázata is nő. Sereghajtók vagyunk az egyágyas kórtermek arányában is, így a betegek egymástól is elkapják a betegséget akár csak a közös használatú helyiségek látogatásával, pl. egy kilics érintésével. Fertőtlenítőhasználatban is a lista végén állunk: amíg itthon ezer ápolási nap alatt bő 7 liter fertőtlenítő fogy, addig az uniós átlag 20 liter. Ezek a problémák az egészségügy forráshiányára vezethetők vissza: van-e elég dolgozó, tisztességes-e a fizetés, van-e elég gumikesztyű, vagy spórolni kell vele, van-e szappan a betegek és látogatók által használt mosdókban, van-e megfelelő légkondi, vagy a melegben vígan szaporodhatnak a baktériumok, gombák, van-e egyágyas szoba, a megfelelő mértékben téríti-e az állam a kórháznak a laborvizsgálatokat, stb…
S hogy miért a titkolózás? A Direkt36 egy forrása, aki korábban az egészségügyi vezetésben dolgozott, arról számolt be, hogy azért szükséges a titkolózás, hogy ne ijedjen meg a lakosság. Mekkora lehet a baj?
Tiszteletem, elismerésem és hálám az egészségügyi dolgozóknak, akik ilyen feltételek mellett is még a pályán vannak.