Volt szó korábban (47. ügy) a Völner–Schadl-ügyről, azaz arról, hogy a vádirat szerint Völner Pál rendszeresen kapott milliókat Schadl Györgytől, például azért cserébe, hogy Schadl embereit nevezze ki végrehajtónak. Schadlnek ez azért állt érdekében, mert ő meg tízmilliókat szedett be azoktól a végrehajtóktól, akiket ily módon hozzásegített a kinevezéshez.
(Völner Pál korábbi fideszes képviselő, majd államtitkár, Varga Judit igazságügyi miniszter helyettese, majd a végrehajtói terület miniszteri biztosa, a végrehajtók kinevezéséért felelős személy; Schadl György a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöke.)
A súlyos történethez pár dolog még hozzátartozik.
A végrehajtóknak a 2010-es évek óta jogi diploma szükséges a munkájukhoz (a módosítás bevezetésekor pár év haladékot kaptak), ezért nagy szüksége volt a végrehajtóknak a sikeres vizsgákra. A végrehajtói kar elnöke pedig ezeket is intézhette, de nemcsak a végrehajtóknak, hanem például Völner Pál egy rokonának és Rogán Antal kabinetfőnökének, Nagy Ádámnak (rá még visszatérek).
A moralitás hiánya ugyanakkor nem csak itt mutatkozik meg, az egész végrehajtói rendszer súlyos problémákkal küzd.
A végrehajtók magáncégek, így az vezérli őket, hogy minél több pénzt szedjenek be. Még véletlenül sem az, ami emberiességi és hosszabb távú gazdasági érdek is lenne: hogy segítsenek az adósoknak kikecmeregni a nehéz helyzetükből.
Emiatt abban érdekeltek, hogy húzzák-halasszák a behajtást, hogy az adósság sokáig növekedjen a kamatokkal. A végrehajtókra számos panasz van azoktól is, akiknek tartoznak az adósok: nem kapják meg időben a pénzüket, mert a végrehajtók a kivárásra játszanak.
Előfordul, hogy jogtalanul vonják le a pénzt a végrehajtók. De azok, akik egy be nem fizetett tartozás miatt végrehajtás alatt állnak, a legritkább esetekben van pénzük ügyvédet fogadni, hogy védekezzenek – Jámbor András ugyanakkor megosztotta, hogy a józsefvárosi jogsegélyszolgálatuk már több olyan eseten is dolgozott, ahol kiderült: jogtalanul vették el a vagyont valakitől.
Jelenleg ha egy végrehajtó törvénytelenséget követ el, például a sokszorosát viszi el a behajtandó tartozásnak, akkor nem kell jogi vagy vagyoni felelősséget vállalnia. Ez melegágya a visszaéléseknek.
Csak hogy tényleg lássuk az aránytalanságokat, néhány valós eset: pár százezer forintos tartozásért elárverezték valakinek a házát. Egy tartozás miatt kilakoltattak valakit, aki előbb hajléktalan, majd öngyilkos lett. Az állam nem segít, a szociális védőháló elporladt. A kormány pedig fenntartja azt a helyzetet, amelyben több százezer ember van kitéve a végrehajtók profitéhségének.
Kinek jó ez?
Az a helyzet, hogy nagyon sok a kérdés az ügyben, és nem valószínű, hogy mindenre választ fogunk kapni.
Magyar Péter két évvel ezelőtt hozta nyilvánosságra a hangfelvételt, amelyen Varga Judit akkori igazságügyi miniszter arról beszél, hogy Rogán Antal és társai kihúzathattak szövegrészleteket az elvileg függetlenül működő ügyészség nyomozati irataiból: az egyik lehallgatott beszélgetésben Schadl György valamiféle kavarást említ Tónival, Barbarával és Ádámmal, azaz Rogán Antal miniszterrel, feleségével és kabinetfőnökével, Nagy Ádámmal.
A Fidesz–KDNP-kormány tehát egy olyan rendszert tart fenn, sőt talán aktívan részt vesz benne, amely átlagembereket nyomorít meg, míg kiváltságosokat óriási vagyonhoz juttat.