Az előző bejegyzésben láttuk, hogy teljesen feleslegesen költött el legalább 119 milliárd forintot 2012 és 2025 között a Fidesz–KDNP-kormány: ez a nemzeti konzultációra és a hozzá kapcsolódó reklámokra ment. Mondjuk egy eredménye mégis volt ennek: Balásy Gyulát az ország egyik leggazdagabb emberévé tették.
Balásy Gyula cégei 2018 óta kapják a kormányzati megrendeléseket, gyakorlatilag egyedüliként. 2024-ben a(z azóta bezáratott) Szabad Európa tárta fel, hogy hogyan tesznek szert a mesés vagyonokra.
Ugyanis 2015-től mindenféle állami szerv és cég csak a Nemzeti Kommunikációs Hivatalon keresztül rendelhet meg kommunikációs feladatokat, ez a rendezvényszervezéstől a piackutatáson át a reklámokig mindenre kiterjed. Az NKOH Rogán Antal irányítása alá tartozik.
1360 milliárd forint: ennyi pénzre kötöttek keretszerződést az állami cégek és intézmények 2015 és 2023 között. Az első három évben még más cégekkel is szerződött az NKOH, de a szerződésekből 2018 óta rendre Balásy Gyula cégei gyarapodnak.
Hogyan működik a rendszer?
Az egyik módszer, hogy a közbeszerzési pályázatokat úgy írják ki, hogy annak kevés (vagy egyetlen) szereplő feleljen meg. Pl. feltételnek szabják, hogy olyan cég pályázhat csak, akivel már korábban is kötöttek keretszerződést. Így rögtön kevesen állnak a startvonalhoz, abból pedig könnyű érvénytelennek minősíteni a nem kívánt pályázato(ka)t “egyéb” okokra hivatkozva, majd kiválasztani a megfelelő céget. De az utóbbi időben már a látszatot sem kell fenntartani: tavaly a Nemzeti Kommunikációs Hivatal által odaítélt közbeszerzésből mindössze 1-nél volt másik ajánlattevő is.
A másik módszer a túlárazás: mivel úgyis Balásyékkal dolgoztatnak a minisztériumok, az MVM, az MNB, az állami múzeumok, a Szerencsejáték Zrt., a posta (stb.), ezért nyugodt szívvel foghat vastagon a ceruzájuk. Ezzel az információval robbant be Magyar Péter is: az első Partizán-interjújában arról beszélt, hogy a Diákhitel Központ vezetőjeként Balásyék cégeivel kellett többszörösen túlárazott szerződéseket kötnie – és még az általuk végzett munka minősége sem volt megfelelő.
A túlárazás ugyanakkor nem magyaráz meg mindent, más trükközés is van a számokkal. A Szabad Európa forrásai szerint az elszámolt óraszámok és a kiírt tételekben is lehetnek visszaélések. Pl. egy stratégiai tervezés esetén felszámolják az elkészítésének az óradíját – és utána még a stratégiai igazgató és a tervező óradíjait is. De az is minimum fura, hogy a tavalyi CPAC-re az Alapjogokért Központ 400 kupakot rendelt Balásyéktől, amellett pedig titokzoknit, naptejet, úszógumikat, sajtkéskészletet, diótörőt, gyertyát és szappant (100 millió forintért) – de semmi olyanból nem rendeltek 400-at, amihez kupak is kellene.
Végül pedig hiába vannak a keretszerződések (maximált összeggel), ha azokat rendre túllépik egyes állami szervek.
S hogy mire kell ez a temérdek pénz? (A szokásos strómanos pletykákon felül) az állam és az állami cégek hirdetéseiből tartják fenn a teljes médiahálózatot, amely a Fidesz üzeneteit visszhangozza, csak úgy, mint pl. a plakátok. Így biztosítják a kormánypártok, hogy az emberek őket támogassák. Emlékezzünk, a KESMA-ba (20. ügy) több mint 400 médiumot tömörítettek, ezekbe úgy áramlik a pénz, hogy közpénzből hirdetéseket vesznek bennük az állami szereplők, közben pedig Balásy cégei is leveszik a részüket.