“Nem mi szültük őket, és nem mi hagytuk őket ott” – mondta Pintér Sándor, a Fidesz–KDNP-kormány belügyminisztere tavaly decemberben, amikor arról kérdezte egy újságíró, hogy hogy lehet az, hogy még mindig több száz kisbaba van kórházban ahelyett, hogy családban nevelkedne.
A TASZ tapasztalatai azt mutatják, hogy a babák többségét nem a szüleik hagyták el, és nem is bántalmazták őket – egyszerűen az állami szervek indokolatlanul kiemelték őket a családból, majd nem biztosítottak nekik megfelelő gondoskodást. Így ragadt több száz csecsemő akár egy évre kórházi rácsos ágyak közé.
Felfoghatatlan, hogy hogy történhet ez meg. A magyarázat pedig elfogadhatatlan.
Magyarországon szegénység miatt egy gyereket sem lehet kiemelni a családjából. Ilyenkor a szociális ellátórendszernek kell segítenie a családot, hogy minden szükségeset biztosítani tudjanak a gyermekük számára. Ez mindenkinek az érdeke.
Ehelyett mégis megtörténik, hogy szétszakítanak családokat, és kisbabák töltenek heteket, hónapokat kórházi ágyban, miközben a szüleik csak látogatni tudják őket (ha beengedik őket! mert ilyen is van), de nem vihetik haza, a közös otthonukba. Egy 2017-es ombudsmani jelentés alapján az állami gondozott gyerekek harmada a szegénység miatt lett kiemelve a családjából. Ez nemcsak embertelen, hanem jogellenes is.
Ha mégis indokolt a kisbaba elszakítása a családjától, akkor két jogi és gyakorlati lehetőség van: vagy örökbe fogadhatóvá válik, örökbe fogadó szülőkhöz kerülhet, vagy a nevelésbe vételéről születik döntés, azaz nevelőszülőkhöz kerülhet. De mindkét területen hatalmasak a problémák.
A legtöbb kisbaba a kórházakban rendelkezik valamilyen betegséggel. Nem olyannal, ami állandó kórházi tartózkodást igényelne, de foglalkozni kell vele. Ez sajnos eltántoríthatja az örökbe fogadni vágyókat. (Halkan jegyzem meg, hogy pár évvel ezelőtt a kormány úgy döntött, hogy nem kell kötelező tanfolyam az örökbefogadáshoz – miközben épp ez segítene a felnőtteknek abban, hogy felelős döntést tudjanak hozni.)
Ha egy babát nem fogadnak örökbe, akkor nevelőszülőkhöz kell kerülnie. Csakhogy összességében is kevés a hivatásos nevelőszülő – és olyanok még kevesebben vannak, akik vállalnák egy beteg újszülött gondozását.
Marad a rácsos ágy. Vagy azok a csecsemőotthonok, amiket a Fidesz–KDNP-kormány újra megnyitott, hogy a látványintézkedéssel enyhíteni próbálja mindannyiunk jogos dühét. Csakhogy a gyermekvédelmi törvény (és a józan ész, és minden érző ember) azt mondja ki: a 12 év alatti gyerekeket családban kell elhelyezni.
Minden ponton sérülnek a gyerekek mindenek felett álló jogai.
Ez lenne a családbarát Magyarország?