A Fidesz–KDNP-kormány 2014. március 14-én aláírta az isztambuli egyezményt. Majd 2020-ban a fideszes és KDNP-s politikusok ugyanakkora lendülettel megszavazták, hogy nem támogatják az isztambuli egyezményt.
De miről is szól az isztambuli egyezmény, amit ilyen hevesen támadni kell?
A nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról. Olyan alapvető, állami feladatokat határoz meg, amik ahhoz kellenek, hogy az erőszakot visszaszorítsuk. Márpedig van mit.
A 18-74 év közötti magyar nők 54,6%-a, kb. kétmillió nő ellen követett el valaha akár korábbi, akár jelenlegi partnere fizikai erőszakot, ezzel való fenyegetést, szexuális erőszakot, és/vagy lelki erőszakot. Ez nálunk a legmagasabb arány az egész EU-ban.
Hogyan segítene ezen az isztambuli egyezmény? (Válogatás életszerű helyzetekkel)
1.
Az egyezmény értelmében kötelező lenne időről időre felmérni a helyzetet. Ez Magyarországon nem valósul meg. Az általam ismert legfrissebb átfogó, reprezentatív adat az EU Alapjogi Ügynökségéé, ez 2024-es. A második legfrissebb ugyancsak tőlük: 2014-es. Amíg nincsenek rendszeres, friss adataink, addig nem tudjuk, hogy mivel állunk szemben.
2.
Az erőszak megelőzésének a céljából az egyezmény kimondja, hogy szükség van az áldozatokkal foglalkozó szakemberek megfelelő képzésére – például ha a rendőrök kimennek valahová a szomszédok bejelentése alapján, vagy az orvosok épp valakinek a zúzódásait, sebeit látják el, akkor a szakemberek ne egy helyiségben próbáljanak meg beszélgetni a feltételezett / potenciális bántalmazóval és áldozatával, tudjanak a bántalmazás jellegzetességeiről, és úgy viselkedjenek, hogy elkerüljék a másodlagos áldozattá válást.
3.
A védelem és támogatás területén az egyezmény rögzíti, hogy szükség esetén biztosítani kell az áldozatok számára jogi és a pszichológiai tanácsadást, pénzügyi támogatást, lakhatást, oktatást, képzést és munkahely-keresési támogatást. Olyan szakemberektől, akik képzettek az áldozatok segítésében, és nem súlyosbítják a helyzetet mondjuk azzal, hogy kinevetik vagy megalázzák azt, aki mondjuk jó ideje nem dolgozott – mert pl. a partnere fenyegetéssel, zsarolással, megfélemlítéssel, fizikai erőszakkal megakadályozta, hogy több időt más emberek között töltsön és hogy önálló bevételt szerezzen, amivel valamilyen függetlenséget biztosított volna magának.
4.
Az egyezmény kitér arra is, hogy milyen jogalkotási intézkedések szükségesek a tagállamokban. Kitér a szülői felügyeleti jogra és a gyermekláthatási jogra, ezek kapcsán kimondja, hogy a határozatok meghozatalkor figyelembe kell venni az erőszakos cselekményeket. Pl. hogy ne fordulhasson elő az, ami sajnos megesik, és volt ilyen tragédiába fordult eset az utóbbi években: hogy valakinek felügyelet nélküli láthatásra kell vinnie a gyermekét a bántalmazójához.
5.
Az egyezmény értelmében bizonyos bűncselekmények gyanúja esetén a nyomozás vagy a vádemelés nem függhet teljes mértékben attól, hogy az áldozat tesz-e bejelentést. Azaz vannak olyan súlyos esetek, amikor a rendőrségnek igenis el kell indítania a folyamatot, akkor is, ha az áldozat azt mondja, hogy minden rendben, vagy épp visszavonja korábbi állítását vagy panaszát.
Az isztambuli egyezmény nem megoldás mindenre, de elég jó és átfogó. A korábban leírtak fényében is kínos és elkeserítő, hogy a Fidesz–KDNP arra hivatkozva utasította el az isztambuli egyezményt, hogy a magyar szabályozás nagyobb védelmet biztosít az áldozatoknak.
Csakhogy a Fidesz–KDNP-kormányok idején, tizenkét év alatt mintegy a duplájára emelkedett a párkapcsolati erőszakot elszenvedő nők száma Magyarországon. Ezek pedig túlnyomó többségben nem egyszeri, hanem ismétlődő esetek.