Simicska Lajos volt a 2010-es évekig az akkori Mészáros Lőrinc, portfóliójában és irányítása alatt számos médium is volt, például a Magyar Nemzet, a Hír TV, a Class FM, a Metropol és a Lánchíd Rádió.
2015-ben a G-napon csúcsosodott ki az Orbán Viktorral való konfliktusa, és a szakítás miatt a kormánynak nagyon sürgős lett, hogy új hátországot alakítson ki magának. Mészáros Lőrinc, Schmidt Mária, Andy Vajna és Matolcsy György körei rohamtempóban kezdtek el médiumokat felvásárolni, sokszor állami hátszelet kapva, például hitelt állami tulajdonú banktól, vagy éppenséggel úgy, hogy a vásár után elkezdtek érkezni a megrendelések: állami kommunikációs hirdetések (emlékezzünk, ekkor volt a menekültellenes kampány), állami cégek reklámjai.
Ebben az időszakban számos új kormányközeli médium is létrejött, például ekkor indult a 888 vagy a Rádió 1 is (Andy Vajna alatt), ami először csak Budapesten sugározhatott, de pár hónap után már engedélyt kapott sokkal szélesebb körű sugárzásra is.
Különösen érdekes a megyei napilapok helyzete: itt korábban a Pannon Lapok Társasága (PLT) és a Mediaworks uralta a piacot. A PLT-t tulajdonló német médiacég nem akart kormányközeli médiacégekkel tárgyalni egy esetleges üzletről, így a Mediaworks vásárolta meg a PLT-t. A Mediaworks akkor még egy osztrák üzletember érdekeltsége volt, de rövid úton Mészáros Lőrinchez, az Opimus Presshez került, miután az osztrák tulaj egyik napról a másikra bezárta a Népszabadságot 2016-ban. 2018-ban Mészáros Lőrinc érdekeltségébe kerültek az utolsó hiányzó vidéki napilapok is.
Sajtóértesülések szerint azonban ekkorra a politikai vezetés meglehetősen elégedetlenné vált a több kézben összpontosuló médiabirodalommal – “túl sok felé folyik el a pénz”, túl sok a lopás, pénzügyi visszaélések, hatalmas összegekről való autonóm döntések, alacsony hatékonyság, veszteséges működés, ezek voltak a panaszok. Ezért stratégiaváltás következett: így jött létre a KESMA, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány, amelynek például Mészáros Lőrinc, Matolcsy Ádám és Habony Árpád gyorsan odaajándékozta(!) a teljes médiaportfólióját.
Mivel ez a tulajdonszerzés a versenytörvény hatálya alá esik, ezért a KESMA jelezte is, hogy a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordul – de Orbán Viktor a dolgok elébe ment, és a kormány nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítette az ügyletet, így sem a Médiatanácsnak, sem a Gazdasági Versenyhivatalnak nem kellett vizsgálnia az ügyletet, amelynek eredményeképp a KESMA több mint 400 médiacég felett gyakorolhat kontrollt. Ezzel súlyosan aláássa a média sokszínűségét, és ellehetetleníti a gazdasági versenyt a szereplők között.
Összehasonlításképp: 2011-ben a Médiatanács azért nem engedélyezte két kiadó, az Axel Springer és a Ringier összeolvadását, mert az “egyértelműen és jelentősen” veszélyeztetné a sokszínű tájékozódás jogának érvényesülését. 2014-ben úgy kapták meg a Médiatanácstól és a Gazdasági Versenyhivataltól az engedélyt a fúzióra, hogy egy harmadik cég megvásárolta a médiaportfólióik jelentős részét – mindössze 20 lapot és online felületeiket.
Nincs itt semmi látnivaló.