A sztrájk egy elég erős eszköz, ha úgy érzi az ember, hogy mindent megpróbált, hogy érvényre juttassa, amit szeretne, amit szakmai és személyes meggyőződésből a legjobbnak tart. A munkabeszüntetéshez való jog még az Alaptörvényben is szerepel.
2021-ben a PDSZ (Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete) és a PSZ (Pedagógusok Szakszervezete) több követeléssel ült le a kormánnyal tárgyalni: ilyen volt például a béremelés - nemcsak a pedagógusoké, hanem az oktatásban nem pedagógus munkakörben foglalkoztatottaké is, pl. a gyógypedagógiai és pedagógiai asszisztenseké, intézményi titkároké, takarítóké - vagy például az, hogy a pedagógusoknak legfeljebb heti 22 órát kelljen tartaniuk.
Mivel a kormány nem teljesítette a követeléseket (az oktatási küzdelmeknek azért elég hosszú előzményei vannak, erről talán majd később lesz szó, de természetesen az esélyteremtő oktatás lenne a szakszervezetek egyik fő célja, nem az, ami most van, hogy az oktatási rendszer egyszerűen nem tudja leküzdeni azt a hátrányt, amivel mondjuk egy szegényebb gyerek érkezik, és ennek egyik eszköze lenne az oktatásban dolgozók megbecsültsége, arányos terhei, a tanárhiány leküzdése...), ezért a sztrájk volt a következő lépcső.
Csakhogy a köznevelés is olyan ágazat, ahol valamilyen alapszolgáltatást, “még elégséges” szolgáltatást sztrájk esetén is biztosítani kell, nem állhat meg teljesen a világ. Ennek a mértékében nem értett egyet a kormány és a szakszervezetek: a Fidesz–KDNP-kormány lényegében azt mondta, hogy sztrájkolhatnak a tanárok, ha megtartják az óráikat. Ez a sztrájk kiüresítése, hiszen annak lényegi eleme, hogy “fájjon”, pontosabban hogy legyen nyomás a döntéshozón.
Szóval 2022-ben március közepétől sztrájkolni szerettek volna a pedagógusszakszervezetek, ehhez azonban meg kellett volna állapodni a kormánnyal a sztrájk alatt elégséges szolgáltatásokról, csakhogy ezt a megállapodást a kormány húzta-halasztotta lényegében már évek óta (ismétlem, hogy még az Alaptörvényben is benne van a munkabeszüntetéshez való jog). Mivel egy folyamatban lévő bírósági ügy kapcsán a kormány úgy látta, hogy nem neki áll a zászló a sztrájk kapcsán, ezért kiadtak egy rendeletet a még elégséges szolgáltatásról - ahelyett, hogy a kormány képviselői civilizált emberek módjára tárgyaltak volna (tovább) a szakszervezetekkel. (A rendelet szerint például nem lehet osztályokat összevonni, az órák minimum felét meg kell tartani, érettségizőknek az összeset a kötelező érettségi tárgyakból, ebédeltetni is a megszokott módon kell, és felügyeletet még a megszokottnál is több ideig kell biztosítaniuk a pedagógusoknak.)
Tehát miközben javában zajlott az egyeztetés a még elégséges szolgáltatások meghatározásáról, és a kormány az egyik oldalon eljátszotta, hogy hajlandó a párbeszédre, és mondjuk az oktatás és a gyerekek sorsát, érdekeit szem előtt tartja, aközben farigcsálták a rendeletet, amellyel minden sztrájktörekvést lenulláznak.
A rendelet miatt persze alkotmánybírósági panaszt nyújtottak be a szakszervezetek, az ügy pedig már az Emberi Jogok Európai Bíróságán jár Strasbourgban. 2022-ben az ellehetetlenült jogszerű sztrájk ellenére polgári engedetlenségi akcióként mégiscsak sztrájkba léptek tanárok - szeptemberben pedig megkezdődött a sztrájkoló tanárok azonnali elbocsátása.