Hat éve kezdődött a Covid-19 járvány. Tavaly az első magyarországi eset ötéves évfordulója alkalmából Orbán Viktor miniszterelnök olyan dokumentumfilmet tett közzé erről az időszakról, amelyben sikertörténetként adja elő a járványkezelést.
Csakhogy itthon közel 50 ezren haltak meg a koronavírusban. Lakosságarányosan a 3. legtöbben a világon.
Ez az adat nem tartalmazza azokat, akiket a járvánnyal összefüggésben, de nem a betegség miatt veszítettünk el: például azokat, akik öngyilkosok lettek (a számuk jelentősen megnőtt), vagy akik az általános szűrővizsgálatok felfüggesztése, a kezelésük elhalasztása miatt hunytak el.
Orbán Viktor miniszterelnök az első hullám után még így fogalmazott: “Én a halálozások számát nézem elsősorban. Tehát a védekezés sikerét Magyarország emberéletekben méri. És én azt látom, hogy ott az első csatát megnyertük.” Az eleje felé a Kossuth rádióban ezt is mondta: “Én egy dolgot tudok ígérni az embereknek, ez pedig az, hogy a magyar kormány ellátja a feladatát”.
A második-harmadik hullám viszont nagyon súlyos volt hazánkban. Emiatt a kormányzati kommunikáció is változott: azt kezdték el hangsúlyozni, hogy a különböző országok máshogy vezetik a statisztikákat (pedig a legtöbben a WHO ajánlásait követik), ezért nem érdemes a halálozási adatokat összevetni. Vagy épp azt, hogy “a kormányt semmilyen felelősség nem terheli” a járvány súlyosbodása miatt (Orbán Viktor 2020 decemberében). Mindezt akkor, amikor már naponta több mint száz ember halt meg a későn meghozott intézkedések miatt.
S hogy mit gondol minderről a miniszterelnök? A 2025-ös dokumentumfilmben a járványkezelést “fantasztikus teljesítmény”-ként aposztrofálja Orbán Viktor.